A nagybányai ún. második nemzedék egyik legnagyobb formátumú alakja. 1902-től dolgozott Nagybányán Réti István és Iványi Grünwald Béla tanítványaként 1926-tól ő maga is a szabadiskola tanára lett. Művészi érdeklődésének középpontjában a nagybányai vidék, a tájképfestészet állt. Abban a szellemben dolgozott tovább, amelyben elődei a nagybányai festészet lényegét megfogalmazták. Mivel Nagybányán nőtt fel, a vidékkel való belső összeforrottság különös elmélyültséget és zamatot adott képeinek. A kanyargós völgyek, a hegytetők, a lombos hegyoldalak markáns megfogalmazásuk ellenére is költői áhítattal és életszerű elevenséggel jelentek meg a vásznakon. Rendkívülisége abban rejlett, hogy örök aktualitást és el nem lanyhuló szépséget tudott adni a látványélményen alapuló tájfestészetnek.
